Ovid DensusianuHol a földes, dülő…
Ovid DensusianuHol a földes, dülő… – József Attila
Hol a földes, dülő
út ágazik le-fel,
három szekeres szikrát
csiholva vesztegel.
Hirdetés
Szól egy: „A városban
jártam a jussomért,
a veszteség mégis
megint csak engem ért.”
Másik: „Fáklya kellett
s koporsó énnekem;
az erdőőr lelőtte
egyetlen gyermekem.”
A harmadik: „Volt még
két ökröm, vontató;
dobra ütik holnap,
elviszi az adó.”
Indulnak a földes
dülőn a szekerek;
mind, mintha követ vinne,
nyikorog, nyekereg.
