Hirdetés

KÉT VERS

1 perc olvasás

KÉT VERS – József Attila

K. S. † tbc-ben

Elsirattam – sírni szabad –
legjobb, sánta elvtársamat.

Kevés jó csók volt a fején:
harcos volt és cipészlegény.

Dolgozott is, hallgatott is,
mikor örült, topogott is –

nem csinál már több lábbelit,
szeretőt is talált pedig,

harcos volt a teste-lelke,
díszt: sortüzet érdemelne.

A három kovács

A három rettentő kovács
halottunk sírjánál megáll –

az egyik tüzet fújtató,
hogy meg ne hűtse a halál.

A másik tüzes, százkilós
abroncsból glóriát csinál, –

szoknyában van a harmadik,
izzó gyereket kalapál.

1928 eleje



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!