KÉT VERS
KÉT VERS – József Attila
K. S. tbc-ben
Elsirattam – sírni szabad –
legjobb, sánta elvtársamat.
Kevés jó csók volt a fején:
harcos volt és cipészlegény.
Hirdetés
Dolgozott is, hallgatott is,
mikor örült, topogott is –
nem csinál már több lábbelit,
szeretőt is talált pedig,
harcos volt a teste-lelke,
díszt: sortüzet érdemelne.
A három kovács
A három rettentő kovács
halottunk sírjánál megáll –
az egyik tüzet fújtató,
hogy meg ne hűtse a halál.
A másik tüzes, százkilós
abroncsból glóriát csinál, –
szoknyában van a harmadik,
izzó gyereket kalapál.
1928 eleje
