(DIVÁNYON FEKSZEM…)
(DIVÁNYON FEKSZEM…) – József Attila
Diványon fekszem, sziszegek:
„Na várjatok!…” S egyszerre hallom
– gyötrően munkát! kenyeret!
kiabálnak az uccasarkon.
S rohanok, majdnem azt sikoltom –
„Várjatok hát! Megyek, megyek!…”
Mit gyerekes dac! Igazi voltom
küzdő, emberi szeretet.
Hirdetés
mert megoszlik, mint az egy-élet
az egy-igazság maga is.
1934. júl. 28. [?]
