Hirdetés

BETHLEN ISTVÁN

1 perc olvasás

BETHLEN ISTVÁN – József Attila

A napba bámul sebtiben –
hűl már a langyos Balaton, –
árnyéka hosszabb a vizen,
mint ő maga a szárazon.

Hirdetés

Rólunk nem tud, hisz rá sem ér!
S még száznál többen is vagyunk!
És éretlenül ér a dér:
savanyú szöllő az agyunk.

Elhullunk, mint az ő haja.
Hisz ott is, hol nem vágta gép,
földünk kopasz. Idestova
jöhet az új, parókanép.

Ezt, mikor éhen összeestem,
tisztes bosszúból verselém,
mert meghalok, de ő e versben
örökkön él e sártekén.

1929


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!