ACÉLGÖMB FÖL, FÖL! EMELKEDJ!
ACÉLGÖMB FÖL, FÖL! EMELKEDJ! – József Attila
Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,
Lassan, csillogva, kéményem ormáról – emelkedj!
A magos virág szirmaiból véled száll föl Isten elvesztett koponyája,
Fönnsíkok fagyott zuhatagja zokogva indul néked –
Ki gurul most végig rajta roppant hurjait zengetően?
Hirdetés
Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,
Körben térdeplő elefántok irányozott ormányai fölött: emelkedj!
Minden szépen füttyentő vonat beleragadt az alagutakba,
Vén gőzök buggyannak a kátrányfolyam buktató medrén –
Dühödt ebek terelik ott a bús hullák keserű nyáját.
Ki az esőt sötét barlang odvából vigyázza,
Kedves annak az árva ég vakságot dobó dördülése –
Minden villám feléd cikáz és benned hal meg –
Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,
Emelkedj!
1926. márc.
