[A „KÉSEI SIRATÓ” VÁZLATAIBÓL]
[A „KÉSEI SIRATÓ” VÁZLATAIBÓL] – József Attila
A homokot, sarat a számba rágva
enni tanítasz? Földet falni szoktatsz?
Kinek kedvéért ne piszkítsak ágyba,
ha már szemmel se szoptatsz?
Szines forgókat csináltam, eladtam,
kerestem, volt eszem;
mindig dacoltam, mindig szót fogadtam,
de soha többé ezt már nem teszem.
De örülnék, ha megvernél mégegyszer!
Boldoggá tenne most, de visszavágnék,
haszontalan vagy, nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék.
*
Ha föltámadnál, magad is szepegve
belátnád, mily sületlen tréfa volt ez
Miért nem felelsz? Szólj, miért haragszol?
Ölbe kapnálak s ugy vinnélek innen
hol mindig dolgoztál, e rongy világból