ELFORDULSZ…
ELFORDULSZ… – Illyés Gyula
Elfordulsz, – a sík táj, a tenger fölissza
lágy alakod, orcád,
s ragyog az ég. Fölém száll egy darab tiszta
antik Görögország.
Az árnyék millió cserepe az éjnek,
szétszórva a tájba –
Villog két színével a kétszínű élet,
akár a sakktábla.
Megértem a játszmát, – csapdaként a kocka
gyanús valamennyi.
Lesik az istenek, ki bukik a rosszba,
lehet-e nevetni.
Nem mozdulok. Tudom, hogy sohase látlak
e tünde világban.
S tudom, férfimód az lenne megoldás csak,
hogy szemem kivájjam.