EGY IDEGEN VÁROSBAN
EGY IDEGEN VÁROSBAN – Illyés Gyula
Latinul, osztyákul, tudok franciául,
De németül semmit.
Mint gyereket, ki fél elválni anyjátul,
büszkén úgy vezetsz itt.
Jó neked ez, látom. Még messzebbre látok.
Gyengébb, – de ez egyszer
szavaidra tünnek el az akadályok.
Boldogan veszekszel.
Viszem a szorongást nevetve mögötted,
(szívemben a csárdák
olajnyomatát, hol Rákóczira törtek,
Zrínyit tőrbe csalták).
Nézlek, – bár ha ott is így tudnál beszélni
a veszélyes honban,
hol ennyit sem értek, ha a Hang megkérdi,
merre fiam, honnan?