A SEMMI KÖZELÍT
A SEMMI KÖZELÍT – Illyés Gyula
A vasárnap délutáni
mondhatni légüres falusi csöndben
meg-megújuló dörej-sor.
No, mégsem ágyúké.
Hirdetés
A Schmidek-kocsmában tekéznek.
Hatvan év távolából. Az ekként régi ismerős – tehát
a mélytudatot is békéltető zaj –
még ismerősebb, ha meg-megszakad:
a két versenyző csoport most, ott is együtt söröz,
a bádogtányérba gyűlt pinkapénzből.
A csend időtlen kerete
emberi neszekkel pontozódik tele
falvanként nyilván mindenütt. A suta szó:
a „hiány-cikk” párjául a „zaj-hiány”
üdítően a tudatba szívható.
Az egyre távolibb pici neszek
úgy telítgetik, hogy – ürítgetik
oly zaj-üresre a földet-eget,
hogy – végy lélegzetet! –
a Semmi a legközelebb.
