ARANY-NAPOK

Arany ha cseng olykor: sötétet
Nem bújok, áldok akkor én se.
Lelkem hazug, nagy szendergése
Akkor igaz életre ébred.

Kishangú nóták elhallgatnak;
Szegényszagúak szörnyû módon.
Bársonyos, gõgös takarómon
Árnyéka sincs kolduscafatnak.

Koldusnak illik: álom, ének –
Gyönyörrel tartom én a fülem
Diadalmas aranyzenének.

S ha mámorom a szél kifujja
S aranytalan fekszem a fûben:
Koldúsének, be szép vagy újra!