A szerencsés történet

A szerencsés történet – Fazekas Mihály

Mit látok, óh szent Istenek! álom-é?
     Gyengén emelgesd kis csalogány begyed,
          Lassan lebegjetek, virágok,
               Álmomat el ne legyezd, zefirkém!

Óh, göndör árnyék! hogyne irigyleném
     Sorsod, mikor még a nap is üldözi
          Könnyű habocskádat, királyném
               Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt!

Ki megcsömörlél rossz falatid miatt
     Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed
          S reményed omladéki közzül
               Vesd ide mord szemed e csudára.

S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas
     Gyengébb korodban, bárha Dianna tán
          Vagy Venus is hevert alattad,
               Mégse hevert, tudom, ily dicsőség.

Álnok legyecskék! Szemtelen állatok!
     Ne merjetek rá szállani. Óh te kis
          Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak
               Szép ajakán s szemein. Talán én

Szökdécselő…