Viszontlátás
Viszontlátás – Dsida Jenő
Idő, te lomha lassuság,
Olyan nehéz kivárni téged!
Egy hosszú fütty… Szivem dobog,
Amint a vonatból kilépek.
Hirdetés
Kicsiny falum… az állomás…
A templom tornya… régi házak!…
Nézzétek ott… enyéimet!
Kitárt karokkal engem várnak.
Oly hosszú távollét után
Köszöntjük egymást csókba forrva;
Nem ismer rám a kis öcsém,
Soká, félénken néz arcomra.
Én is sokáig nézek az
Ártatlan, kedves kék szempárba…
És ott egy kérdést olvasok:
„Ugyan ki ez már? Mondd, anyácska!”
