Hirdetés

Viszontlátás

1 perc olvasás

Viszontlátás – Dsida Jenő

Idő, te lomha lassuság,
Olyan nehéz kivárni téged!
Egy hosszú fütty… Szivem dobog,
Amint a vonatból kilépek.

Kicsiny falum… az állomás…
A templom tornya… régi házak!…
Nézzétek ott… enyéimet!
Kitárt karokkal engem várnak.

Oly hosszú távollét után
Köszöntjük egymást csókba forrva;
Nem ismer rám a kis öcsém,
Soká, félénken néz arcomra.

Én is sokáig nézek az
Ártatlan, kedves kék szempárba…
És ott egy kérdést olvasok:
“Ugyan ki ez már? Mondd, anyácska!”



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!