Panasz

Panasz – Dsida Jenő

A zord keselyűk – álom és halál –
éjhosszat fejünk körül suhognak.
Az ember aranyló arca fölött
átcsapnak az örökkévalóság
jeges hullámai. Iszonyú szikla
roncsolja szét a bíbor testet.
És búg a komor panaszhang
át a tengeren.
Viharzó búskomorság nővére,
lásd, félénk sajka süllyed el
a hallgatag éj
csillagos arca alatt.