Hirdetés

Őszi ének

1 perc olvasás

Őszi ének – Dsida Jenő

Lassacskán nyirkos estbe bukhatunk.
Hát ég veled, nyár, kurta villanás!
Fülembe döbben: gyászos udvarunk
kövére tompán döng a tönkrakás.

A szörnyű tél emléke: láz, harag,
iszony, titáni munka – körbe dong,
s mint sarkvidéki infernón a nap,
a szívem jéghideg, vörös korong.

Át-átrezgek, ha egy fatönk zuhan.
Vérpad verése konghat így talán;
a lelkem tornya dől iszonyuan,
faltörőkostól, száz döfés nyomán.

Úgy érzem, míg e mély ütem nyügöz,
hogy ács kopácsol, koporsót vasal…
Ki halt meg? – Jaj, már itt borzong az ősz,
s e furcsa bús zaj: bongó búcsudal.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!