Havazás
Havazás – Dsida Jenő
Utcákra és terekre
szálldos a könnyü, halk hó
szitál és leng kavargó
pelyhe.
Hirdetés
A végtelent söpörve
táncol, újra meg újra,
végül fáradtan hull a
földre.
Az álmosarcú nagy sík
fölött halotti formán,
tetők, kémények ormán,
alszik.
A csend világa áll ma.
Kinyújtózik a földön
felejtő, nemtörődöm
álma.
De a mély nyugalomból
a szív emlékre kelve,
egy hamvadt szerelemre
gondol.
