Hirdetés

Csitt, mese…

1 perc olvasás

Csitt, mese… – Dsida Jenő

Mit meséljek, ha nem figyelnek?
Különben is fáradt vagyok.
Porfelhőt vernek a fejemre
tépő vad őszi viharok,
s az alkonyatok véres őszirózsák.
És nem várom a napi postát.
Olyan jó lenne hunyt pillákkal,
összefont karral súgni már:
“Oda a nyár! Oda a nyár!
Csitt, mese, halj meg,
csitulj el, ének!”
Sírni – egy rozsdás őszi gesztenyének
nekihajolva…

Csak lefekhetnék! Csak már este volna!

Szatmár, 1926. szeptember



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!