Csak egy vágyam maradt

Csak egy vágyam maradt – Dsida Jenő

Csak egy vágyam maradt:
          halálomat érjem
lágy, esti fény alatt
          a parti fövényen.
Álmom szelíd legyen:
          erdő közel és ég,
          derűs csoda-kékség
nagy, távol tengeren.
          Nem kell zene, bágyadt
gyászpompa, ravatal –
fonnátok fiatal
          gallyból puha ágyat.

És sírhelyem után
          majd senki ne sírna,
a hervadt ősz csupán
          s zörgő füve, szirma.
Míg forrásvíz csobog,
          egyhangú-mogorván,
          s a fenyvesek ormán
fehér holdfény lobog:
          hűs esteli ködben
konogna egy kolomp,
s szent hulló hársfalomb
          suhogna fölöttem.

Nem lennék már sebes,
          világba zavart vad:
az emlék fölkeres,
          beföd, betakargat.
Komor fenyőkön át
          a hajnali csillag
          csillog s ideballag,
mint meghitt jó barát.
          Jajongnak az éjben
zordon hullám-dalok:
és én elporladok
          magányom ölében.