Víg élet a Parnasszuson

     A tiszta nyájasság hol örûl
Jobban, mint a Parnasszus körûl,
Hol az ártatlan múlatságnak
Közepette a búk nem rágnak?
Zõld ligetek! tibennetek öröm lenni,
A laurusok és mirtusok árnyékában pihenni.

     Itt a múzsák magok vezetnek,
Nektárjaikból részeltetnek:
Apolló maga énekelget;
Az ekhó rá visszafelelget.
Ott hallik a víg muzsika, ott zengedez,
Hol a szagos bokrok között Aganippe csergedez.

     A hegyek itt mindég
zõldellõk,
Újítják kellemetes szellõk;
A leszebb tavasz mindég lakja,
Mezeit virágokkal rakja.
Itt egymással víg hangzással táncolgatnak
Az örömök s öszvekapcsolt karral vígan múlatnak.

     Lármás városok! távozzatok.
Hol laknak a gondok s bánatok;
Nagy udvarok! csak maradjatok:
Én e kies helyen múlatok.
Boldog Máró! élted már, óh! csak te éled,
A múzsáknak, poétáknak ölében szíved éled.