[Vályi Klárához]
[Vályi Klárához] – Csokonai Vitéz Mihály
Barátném, bánt-é még, ami eddig bánta?
Vagy úgy lett a dolog, mint
szíved kívánta?
Hát az az értetlen hatbetûs nyavalya
Megorvoslódott-e, ugyan mi [a]
baja?
Különben nincs Bécsbe a bánatnak nyoma,
Ott lévén az öröm fõ
paradicsoma.
Még a pompás Bécsbe tõltöd te kedvedet,
Mi a Vágnál gyakran sóhajtunk
tégedet.
S te tán torkig ûlvén minden szépbe s jóba,
Meg sem emlékezel rólunk
hébe-hóba.
Nem, barátném, hisszük jószívûségedet,
Nem úgy kémleltük ki e nyáron
lelkedet,
Azért is szívedbe ajánlom szívemet,
Tarts hû barátomnak örökre
engemet!
Majd ha nyúgodalom pontjára érkezek,
Többet, jobbat, szebbet
készítnek e kezek.
Follyanak vidámon életed napjai,
Maradok állandó híved: Csokonai.
Hirdetés
