[Válasz Vályi Klárához]

Jó barátném, panaszkodol,
     Hogy balsorsod igen nagy,
     S ezer bajjal tusakodol.
          Nem
csuda: poéta vagy.

Írod: gyarló szegénységed,
     Mely a porig nyomván téged,
     Meggátolja serénységed.
          Nem
csuda: poéta vagy.

Mérget forral életedre
     Sok kaján fõ, sok fúrt agy:
     Irígykedik jó szívedre.
          Nem
csuda: poéta vagy.

Sok gyáva nyelv szól, szidalmaz,
     Gúnyol és rád borsot halmoz,
     Szép elmédért így jutalmaz.
          Nem
csuda: poéta vagy.

A nagy világ a fõbbekkel
     Fel se vész és füstbe hagy,
     S néz rád megvetõ szemekkel,
          Nem
csuda: poéta vagy.

Borít setétes koszorú
     Szíved mindenkor szomorú,
     Életed csupa háború.
          Nem
csuda: poéta vagy.

De gyötrõdjön a szerencse,
     Szégyenûljön pénz és kincs,
     Szíved irígy ne rettentse,
          Szitokra
ne is tekints.

Ne mássz porba a fõbbeknél,
     Zengj egyebet keserveknél:
     Nagyobb vagy te mindezeknél!
          Azzal,
hogy poéta vagy.