Salétrom isnpector Kiss Imre úrhoz

Debrecenben

     Múzsáknak barátja! hát
Mársot segíted?
S gyilkoló bombáit langszárnyra repíted?
Írtózva lépek e halál mûhelyébe:
De erõsb ösztön hajt barátom ölébe.
Bár itt emberölõ savakra találok,
Bár itt kádra vagynak szûrve a halálok;
Bár itt azt a cúkort öntitek kristályba,
Mely keserves ízt hágy a népbe s királyba,
Bár, barátom! az itt kipáralgott lének
Cseppjei számtalan könnyekké lennének:
Mégis e gyász kohát édesdeden látom,
Mihelyt eszembe jutsz, régi jó barátom!
Kivált most, amidõn az alkalmatosság
Int, hogy veszteg légyen a komoly okosság;
Sárba is kihozott hozzád Imre napja,
Talám máslással foly a salétrom csapja.
Jobb is lesz hát, ha bor zúg ma minden kádba
És viváttá válik a számba s a szádba.
Bezzeg ekkép csapunk derekas szüretet,
Kívánván Imrének szerencsés életet.
De így is élj vígan, nemes lelkû Imre!
S tarts számot baráti, hív érzéseimre.

1804. nov. 5.