Mindég közel van a halál

De hát oly ösztövér remény is táplálhat,
     Hogy aki még ma él, holnap meg
nem halhat?
Hát ha az egészség s az erõ jár veled,
     Bízhatsz és a halált még messze
képzeled?
Ily édes álmokkal ne csalogasd magad,
     Mert biztos örömid közt hamar
elragad.
Gyakran a legnagyobb erõk leroskadnak,
     Ledûlt oszlopai ezekre szakadnak.
Mikor így az erõs a fõldön fetrenge,
     Minden bajon kívûl nyúgova a
gyenge.
Gyakorta sírhalmot a meghólt ifjaknak
     A vénség nyálazó erõtleni
raknak.
A halálnak jöttét egy ember se tudja,
     Az erõ, a szép szín gyakran
elhazudja.
Mindezek az Isten titkának házába
     Sorra vagynak metszve Adamás
táblába.
Ezt az emberi ész soha fel nem járja,
     Bár minden titkoknak légyen nagy
búvárja.
A’ bizonyos, hogy meg kell halni mindennek,
     De rendelt idejét ki tudhatja
ennek?
Várhatja hát éltünk akármelyik pontja,
     Hogy gyógyíthatatlan mérgét
reánk ontja.