Más

Míg a nap egünkön magát felemeli,
     Múzsám, neved napját ekképpen
tiszteli.
Az öröm, az élet édes balzsamoma,
     Légyen bús szívednek gyógyító
flastroma.
A Mindenhatónak láthatatlan keze
     Minden veszélyek közt élted
védelmezze.
Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma
     Légyen ugyanannak isteni óltalma.
Mert ez a felhõket, melyeknek kárpitja
     Ragyogó napunkat sokszor
beborítja,
Tõlünk láthatatlan messzire repíti
     S ezzel volt delünket ismét
kideríti.
A jóknak, amelyek az igaz számára
     Tartatnak, ne légyen rád nézve
határa,
Mint Nestornak, élted terjedjen sokára,
     Végre fogadjon bé az ég dicsõ
vára.