Kész légy a halálra

Bár a száraz hurút koporsós szózatja
     A küszöbön álló halált nem
ugatja,
Bár hószín zászlóját az elaszott vénség
     Fejed pusztúlt várán nem
lobogtatja még:
Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak
     Lakosai közé még sokára írnak;
Hanem tartsd magadat minden pontban készen,
     Mintha készen volna már sírod
egészen,
S annak szélén állnál tántorgó lábakkal,
     Célozván a halál rád ezer
nyilakkal.
Különben kár volna magad rettenteni,
     Gyönyörûségedet megkeseríteni,
Tréfaság egy ilyen kettõs félelemmel
     Célozván, sok jókat nézni
behúnyt szemmel.
Élj vígan, játszódván a vígság keblében,
     A gyönyörûségnek kies
ligetében.
Legyen semmi gondod a templomra s papra,
     Halaszd azt halálod elõtt való
napra!