Hirdetés

Epistola

2 perc olvasás

Epistola – Csokonai Vitéz Mihály

Bellona dárdával, Clio hadi kürttel,
A szép Cytherea elbontott hajfürttel,
E három istenné megy tiszteletedre:
Tudós gróf! méltóztasd õket jó kedvedre.
Te, kit zõld pálmái vitéz érdemednek
Nevestõl a sírba dõlni nem engednek;
Te, kire a magyar s a franc Helikonnak
Múzsái kétszeres olajágat fonnak;
Te, kinek a Tréfák s az Örömistenek
Hajad ezüstjére rózsákat hintenek:
Megbocsáss, hogy hozzád farsangra bészállnak
Azok, kik esmérnek, szeretnek, csudálnak.
Az üres agy megvét mindent, ha nevettet,
Komoly elmélkedést és mély lelket tettet:
A romlott szív titkos bûnét palástolja,
S az apró enyelgést, tréfát korbácsolja.
De a nagy charakter nem tart olyan nagyon,
Mert a bûnön nemes szíve felûl vagyon,
S világos elméje nem koldúl nagyságot,
Egyre járván a nagy s az apró világot.
Cyrus fél Ázsiát gyõzte s igazgatta,
Lenge virágait mégis ápolgatta;
Villars a dicsõség útján táborozott
S apró madarkáin örömmel bábozott;
Colbert kedvet talált halálos ágyában
A csipõs Boileau szent Pulpitusában;
Bolingbrocke ks Lyttleton baráti valának
A Lopott Vuklinak s elmés írójának:
Bátran teszem hát le nyugvóasztalodra,
Egyébre nem vágyok, csak pártfogásodra.
Adj, amit az udvar adott Tassoninak,
Egy füge is becses lesz Csokonainak.
Hát vakmerõség-é reményleni nekem,
Hogy nálad, nagy ember, kedves lesz énekem?


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!