Hirdetés

Egy fösvénynek leírása

2 perc olvasás

Egy fösvénynek leírása – Csokonai Vitéz Mihály

Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,
     Addíg meg nem vesztett sokat édes
szerrel,
S mihelyt az Úr õket veré gazdagsággal,
     Bémocskolták éltek sok rút
gonoszsággal.
Mert ebbõl származott az a fösvény elme,
     Amelynek csak a pénz minden
segedelme;
Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,
     Ha pénzt kérnek tõle, mindjárt
van mentsége.
Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,
     Csak hogy bús ládája pénzzel
telhessék be.
Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,
     Bosszantja az Istent, ha nem éri
célját.
A pénz kívánságát addig el nem únja,
     Míg örökre szemét maga bé nem
húnyja;
A gondtól gyötretik lelke s tetemei,
     Nem esmérnek álmot béesett
szemei.
Leesik lábáról szörnyû rohanással,
     Búsúlt orcájára borúl nagy
sírással,
Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;
     Nem bánja, ha testét epesztik sok
bajok.
Így felel a fösvény keserûségébe,
     Mikor gyötrettetik súlyos
inségébe:
Ama boldog idõk, jaj, úgymond, elmúltak,
     Melyekben szegények lábamhoz
borúltak
És tetszésem szerént magokat intézték,
     Mert pénzemért szavam, mint
törvényt, úgy nézték.

Hirdetés
Magántanár kereső 

Magántanárt keresel?

 
(magantanarom.hu)

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!