Az elszánt szeretõ
Az elszánt szeretõ – Csokonai Vitéz Mihály
Semmivé kell lennem!
A nemlétel hív.
Gémberedj meg bennem,
Roncsolt szív!
Jobb, hogy a dögférgek
Szétmarcongjanak,
Mint e belsõ mérgek
Rágjanak.
Óh, miért születtem!
Vagy miért szerettem!
Vagy mért élek!
Jaj, fuss a szépektõl,
Mint a tigrisektõl,
Jámbor lélek!
Én is egyszer képzésemnek
Meghódoltam,
Két hihetõ szemnek
Rabja voltam.
Hirdetés
Válj bennem epévé,
Hajdan édes hang!
Gyúlj pokol tüzévé,
Kedvelt lang.
S akiért így élem
Bús világom még,
Vágd ki együtt vélem,
Bosszús ég!
Mért kívánjak élni?
Élni s nem remélni? –
Hogy búm nõjjön? –
Nem! – s ha halni mégyek:
Hogy magam ne légyek,
Õ is jõjjön!
Hogy ott csalfa praktikáját
Kitruccoljam
És hitszegõ száját –
Megcsókoljam.
