[Aranysujtásos nadrág]

1

Perpatvart, házsártosságot,
     Még kemény csatákkal ám, –
S egy arany sújtás nadrágot
     Énekel kis trombitám;
Amely nagy kincsért sok népség,
Sok vitéz rend és sok szépség
     Véres hadba kelt vala.

2

Eztet Véczy elragadta
     A kevély Kõszáritól,
Lobbanván ez is miatta
     Márs vitéz szikráitól,
Harcolt a Nadrág dolgába,
S Véczyt sok tüzes csatába
     Ostromlá, – de hasztalan!

3

Élni fog dicsõ nevébe
     Véczy túl a Vágon is:
Mert íly dolgot régenébe
     Nem vitt véghez Jázon is,
Amidõn aranygyapjával,
S bûvös, bájos Kondijával
     Annyi próbákat teve.

4

Múzsa! s múzsáknak szerelme,
     Kótyogós Butellia!
Amelytõl vidúl az elme
     S ébred a fantázia:
Tõltsd be lelkem spiritussal,
Hadd harsogjam Enniussal
     A vitézek fegyerit.

5

Hadd fessék le énekembe
     A neszmélyi jó borok,
Mely nagy tûzzel szálltak szembe
     Két hatalmas táborok;
Amidõn itt két vagy három
Holnapig Pozsony s Komárom
     Tûzbe, porba, füstbe állt.

6

Hogy Heléna a nadrágért
     Hajdan elveszett vala,
Elveszett e szép virágért
     Pergamumnak kõfala;
S hogy Homérus, amint tudta,
Ezt a tréfát jól hazudta,
     (m örök laurust nyere:

7

Nékem is fejemre menni
     Fog Homérral laurur-ág,
S halhatatlanná fog tenni
     Véle a pendely s nadrág,
Már Homérral egy listába
A dicsõség templomába
     Látom metszve a nevem.

8

És te, aki e dolognak
     Tárgyat tudtál szerzeni,
Sárközym! tenéked fognak
     E versek szenteltetni.
Halld meg a népek csatáját,
A nadrág históriáját
     S nyúlj saját kebledbe bé. – –

9

Véczy még Zsigárdfalváról
     Jól nem is mozdúla ki,
Hol Nyitrának oldaláról
     Zúgnak a Vág habjai;
Amidõn bús bánatjába
Húriel tündér magába
     Ilyen mérget forrala:

10

Hát a nadrág elvittébõl
     Ilyen kárt kell vallanom?
S Véczyt Nyitra vármegyébõl
     Nem lehet kitiltanom?
Én, ki pendelnek, nadrágnak
És azáltal a világnak
     Lettem istenasszonya.

11

Én, ki bírom a Schloszberget,
     S tisztelnek sok pendelen,
Mért szerzettem annyi serget
     Ott s a Zuckermandelen?
Hát magam csak íly bolondnak
Hagyjam tenni? mit nem mondnak
     Majd a pesti Partesen.

12

Ezt mondván, bús bánatjába,
     Mint esett szûz, úgy meg-sírt;
Bémegy híves hájzlijába,
     Felcsap egy pint plutzer-bírt,
És hogy búsabb légyen képi,
Vukliját is összetépi
     S fõldhöz vágja kantusát.

13

Egy hasított púdermantel
     Függ nyakán, csak neglizsé,
Melyen a kis Zuckermandel
     Átvirít, mint egy izé.
Nincs pantoffel egyik lábán,
S mint a hédervári bábán,
     Úgy fityeg rajt’ a ruha.

14

Húriel, bús fázisába
     Nem kapván a csínoson,
Ûl a púder-kattulyába,
     Melyet két kis pudli von.
S in directum arra tarta,
Hol te, rongyos ebkaparta,
     Állsz az erdõ szélibe.

15

Itt hordóval s butykoskával,
     In Crumenifragium,
Rakkival s más pálinkával
     Áll a bor s szilvórium,
Melyet, gróftól árendába,
Egy nagy pince barlangjába
     Antal csaplár zárva tart.

16

Ah, ezeknek mérges szessze
     Hogyha egyszer résre kap,
Elragad sok józant messze
     És sok észt örvénybe csap.
Felkapván az ott menõket,
Fel.forgatják fõvel õket
     S Scylla-örvénynek viszik.

17

Ezt csaplárnénak nevezte
     Véczy és a tartomány,
S amint róla feljegyezte,
     Olyan mint egy ékes lyány,
A kezébe pintest kongat,
Szép szemével úgy kacsongat,
     Hogy sokat magához csal.

18

Ah, de bõ ágyéka mellett
     Tágas, mély örvény hiúl,
Habzik benne a vizellet;
     Nagy veszély van innen s túl!
Mert kit itt el nem merít is,
Túlnan a kormos Mefítis
     Gõzi bûzi fojtja meg.

19

Eljutván e korcsomához
     A megbúsúlt Húriel,
Bétipeg s Antal gazdához
     Bús szavát így kezdi el:
Óh te, akinek markába
Adta a gróf árendába
     A bort és a pálinkát;

20

Antal! ím, mindjárt Pozsonyból
     A nadrág-vivõ kiér;
Csalfa lévén, egy asszonyból
     Véczy könnyen csúfot vér:
Támassz záport száz üveggel,
Öntsd el népét fergeteggel,
     Részegítsd agyon magát.

21

Fáradságod szép jutalma
     Virradtáig Náni lész,
Tõlgye, võlgye, mint birsalma,
     Gömbölyû, kerek s egész,
Nem visel még semmi kéket,
Nem traktált deákot, péket,
     Kétforintos nimfa ez.

22

Néked azt nem illik kérni,
     Mond Antal, parancsolhatsz;
Nékem illik a bort mérni
     S teljesítni, amit hagysz.
Ezt mondá levett kalappal;
És kivont dugóval, csappal
     Megnyitott hordót, butykost.

23

Ím, butykossal és kupával
     Omlik a borfergeteg,
Rakkival s rozspálinkával
     Három butykos telle meg
Véczy éppen akkor ére
A nagy zûrzavar helyére
     Kótyogós vitézivel.

24

Tüstint közrevészi õket
     A bor és pálinka-szesz,
Felforgat sok agyvelõket
     S hírtelen nagy lárma lesz.
Most a kancsószájig düllyed
     A sok nyughatatlan hab.

25

A vitézek elmerûlnek,
     Már testekben nincs erõ,
A nagy habba torkig ûlnek;
     A veszély mindjobban nõ.
Nagymihály egy kõsziklába,
Ott a korcsma ajtajába,
     Orrtörést is szenvedett.

26

Húriel, ki arra vágyott,
     S célja a’ volt szívinek,
Hogy Scyllán halálos ágyot
     Vessen a jó Véczynek,
El nem ment a mély örvénytõl,
Hogy majd a vitéz legénytõl
     A nadrágot elvegye.

27

Ah, de bezzeg rossz idõvel
     Jára a jó Jancsi ott,
Mert a tág üregbe fõvel
     Édes öccse bébukott.
Õtet négyszer elpeselte,
Végre öccsét is benyelte
     A sebes örvény lyuka.

28

Interim jobban öregbûl,
     Tör, ront mindent a veszély,
Nem süt fény a fergetegbûl,
     A korcsmára ûl vak éj.
Mennek kõnek és lapátnak,
A nap kettõ, mégse látnak,
     Reng a fõld, forog velek.

29

Véczy a kompániának
     Vesztit látván, így sohajt:
Óh be boldogok valának,
     Nem szenvedtek semmi bajt,
Akik jó atyjok szemébe,
Otthon a híves pincébe
     Holtra részegedtenek!

30

Véczy már magát elszánta,
     Józanság, vagy veszteség!
Amidõn õtet megszánta
     Jámborságáért az ég.
S egy hatalmas istenasszon,
Hogy minden bajt elszakasszon,
     A nadrágzsebbõl kiszállt.

31

Gömbölyû, kerek formája,
     Sárga, verhenyes, fejér,
Zõld selyem strikkolt ruhája;
     Édes hangja lelket ér.
Ezt ifjak, vének, leányok,
Mind keresztények s pogányok
     Tisztelik mind egyaránt.

32

Ember ennek fávorából
     Várat, pendelt megvehet,
Ez kisasszonyt sok banyából,
     Sok tökbõl bõlcset tehet.
Sok nagy pénzes úraságra
A becsûlet s a podágra
     Emiatt jön úgy reá.

33

Húszas márjással, petákkal,
     Körmöc, császár, szúferint,
Több fejér s veres nimfákkal
     Jõnek véle per forint.
És hogy minden észrevenné,
Zeng a jóltevõ istenné,
     A kegyes Pecunia.

34

S ím, lelket nyerõ szavának
     Bájoló pengésire
Kedve jõ Antal gazdának,
     S nyájasan néz Véczyre;
Visszahordja a kupákat,
Klázlikat, butelliákat,
     Pálinka s bor elrepûl.

35

Szûnik a zaj, és alóla
     Véczy eljön népivel:
Itt a nadrág – Véczy szóla –
     Adiõ, bon Húriel!
Hurjel, nem tom mit morogván
S a púdermantelt felfogván,
     Tûkröt fordít Véczynek.

36

Igy vonúl az ég aljáról
     A vak éj palástja fel,
Míg a Ganges oldaláról
     Balzsamos szellõ lehel.
S a setéttel szõtt ablakba
Rózsa és hószin alakba
     Hasadó hajnal virít.

37

Így piroslott vólt a Concha
     És fodor habok felett
Vénus isten-ifjasszonka,
     Amidõn világra lett. –
Végre pudlis hintajával
S meztelen fenómonjával
     Húriel madám eltûnt.

38

Véczy és az õ flottája
     Addig-addig tévelygett,
Hogy sokára Farkasd tája
     – – – – – – – – –