A távolról kínzó

Rég nem valék tevéled szemben
     Rég is nem láttál engemet:
S ládd, mégis távollételemben,
     Lilim! gyötörtél engemet.
Bár félre volt lakásom – félre,
Északra lakván én, te délre:
     Mégis tüzed velem lakott,
     Mindég perzselte északot. –

Most a tûz mellett vagyok:
     S nincs oly szenvedésem;
Mert égésim oly nagyok,
     Hogy meghalt érzésem.