A szerelmes szemek
A szerelmes szemek – Csokonai Vitéz Mihály
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, õ fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körûl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat
köszörûl.
Én látom azt! – Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s õ hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettõ pillantásodnak szárnyain
Repûle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!