A szerelmes szemek

Ah, ne vesd rám két villám szemedet
     Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, õ fog majd tégedet
     Vádolni a sebhetéssel.

Nem érzed-é, miként zsibong a vak
     Ámor rajja szemed körûl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
     Fáklyát gyújt, nyílat
köszörûl.

Én látom azt! – Szácskád rózsájában
     Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s õ hiában
     Küszködik annyi Ámorral!

Kettõ pillantásodnak szárnyain
     Repûle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
     Hallod? mint dobog a lába!