A szamóca
A szamóca – Csokonai Vitéz Mihály
Illatja rozmarinnak,
Mézíze a fügének,
És a rukerc pirossa
Szájunknak és szemünknek
S orrunknak is mi kellõ?
Hirdetés
Hát még, ha egyesûlnek
E kedves érzések? –
Ímé, az ért cseresznye
Mely édes és piross is,
A sárgadinnye szagja
Nárdus, s az íze nektár:
A rózsa színe bíbor,
S illatja fínom ámbra.
De rozmarinnal együtt
A kis rukerc, fügécske,
Cseresznye, sárgadinnye
És rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a szép
Szamóca bíborában.
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
S illatja a velõkre,
Mint egy nepente, felhat.
Kedves szamóca! téged
Én, – én az isteneknek
S az istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sõt csak beszélni tudnál
És csókot adni, mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A Lilla ajjakához.
