A poétákban lakó istenség

Verselõk! felõletek
Hírdetik, hogy bennetek
     Lakna istenség,
Akinek lehellete
Bennetek lángot vete
     S lelketekbe ég.

Verselõk! én rólatok
Íly erõt nem mondhatok,
     Bennetek van az.
Ámde kezd egy isteni
Lelket lelkem érzeni,
     Már az szentigaz.

Verselõk! ez gyújtja meg
Lángomat, s csak úgy leszek
     Én is verselõ.
Kérditek talám nevét,
Aki lelkemnek hevét
     Szerzi? Lilla õ.