A patyolat
A patyolat – Csokonai Vitéz Mihály
Levetkezett kedvesem,
Már feredni készûl:
Jer Múzsám! majd meglesem,
Milyen ruha nélkûl.
Hirdetés
De látod-é? nem mutatja
Õ e bokroknak kincsemet,
Õrzi vékony patyolatja
Gyönyörûségemet.
Mint a napnak tekínteti,
Mikor a setét felhõkbõl
kivetkezik,
Kiderûl s magát szebben kedvelteti,
Ha csak vékony ködök fedezik:
Úgy az õ szépségei,
Melyeket a ruha fedett,
Komor fedelei
Közûl kifényesedett.
És most csak egy világos
Ködbõl súgározik,
Melybõl súgára méltóságos
Fénnyel játszadozik. –
Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel,
Ne fogd el napomat, kis
fellegecske!
Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel
Szövött is az ázsiai legszebb
menyecske.
