Hirdetés

A mezõ

2 perc olvasás

A mezõ – Csokonai Vitéz Mihály

Ez áldott környéknek termékeny kebele
     Hány javával van a természetnek
tele.
Sõt ami egy kedves tárgya a nézõnek,
     Hány ékességei vagynak e
mezõnek.
E gyönggyel kirakott mezõn estve, reggel
     A madárkák zengõ koncertje
seregel.
E pázsitot, mely zõld köntösét õltözi,
     Egy folyóvíz nyájas habjával
öntözi.
Amott egy lejtõs hegy, valamint a deli
     Cédrus, magos fejét az égig
emeli.
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
     Melyet a természet mély
tömlölcbe hánya.
Másutt, a forrásnál, egy mohos kõszálnak
     Töviben a játszó báránykák
ugrálnak.
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
     Elõvévén, fújja keserves
nótáját.
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
     Amelynek hantjára örömkönnyet
csorgat.
E gyors szántóvetõ fõldének mellette
     Egy gazda virágzó kertjét
építette,
Melyben minden táblát a kertésznek keze
     Zõld bársony hantokkal körûl
megprémeze.
Hol a laurusok, a hérósi fõnek
     Ékes címerei, mosolyogva nõnek.
Északról sok renddel mérész cserfák állnak
     S a gyakran kiütõ szél ellen
strázsálnak.
És ha észak mérges szelei omolnak,
     Ellenek kiállván, tüzesen
harcolnak.
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
     Remek munkáira itt szemeim
néznek.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!