A gazdag
A gazdag – Csokonai Vitéz Mihály
Van Mídásnak pénze, van kincse rakással,
De azért sohasem cserélnék
Mídással.
Neki foly Paktólus arany fövényével,
Neki telik háza Frigia pénzével,
De mit ér, hogy házát teli tõlti a kincs,
Ha esze házában semmi portéka
sincs?
Néki ezer juha béget a hegyeken,
Ezer ökre járkál a kövér
réteken,
De ezer ökrével minek dicsekedik,
Ha maga a gazda az ezeregyedik?
Hogy drága étkekkel van rakva asztala,
Mit ér, ha ezekkel csak disznót
hízlala?
Hogy felhõk közt lakik dicsõ palotába,
Azzal nem derekabb ember
valójába,
Mert, lám, véle laknak ugyanott az ebek,
Sõt még fentebb laknak a baglyok
s egyebek.
Nem újság, hogy bolond lakjon palotába,
Egész sereget látsz Bécs egy
utcájába.
Õ talpig aranyba s talpig bíborba jár,
S már ezzel magának mély
tiszteletet vár.
Pedig sokkal cifrább és szebb a farsangi
Szánkázó lovaknak csörgõi s
cafrangi;
De sokkal drágábbak voltak a római
Áldozatra hajtott barmok oldalai.
De sok titulusid sem tehetnek nagynak,
Nálunk a kutyáknak tíz nevei
vagynak.
Mit ér, hogy szolgálnak Frigia népei,
Mit ér, hogy elõtted görbûlnek
térdei,
Ha a nádszálak is ekkép kiáltanak,
Hogy Mídásnak szamárfülei
látszanak.
