Hirdetés

A fogadástétel

1 perc olvasás

A fogadástétel – Csokonai Vitéz Mihály

     Egy nyári estve Lillát,
A gyenge rózsaszájú,
A tûzszemû leánykát,
Megláttam, és azonnal
Látnom, szeretnem – egy volt.

     Midõn az éjt sohajtva
Virrasztom, Ámor így szól:
„Ne félj, Vitéz! csak engem
Zengj minden énekidben,
Lillát adom jutalmúl.”
Fogadtam, és jutalmúl
Lillát megadta nékem.

     Most hát lekötve lévén,
Mást nem tudok danolni –
Lillát csak és csak Ámort.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!