A feléledt pásztor
A feléledt pásztor – Csokonai Vitéz Mihály
Thyrsis
Amott, hol a nyájas patak
Köveccsin játszadoz,
Laurám a zõld fûzfák alatt
A võlgybe szunnyadoz,
Én addig e kopár kövön
Panaszlok, jajgatok
S a déli nagy hévség alatt
Miatta bágyadok.
Én kértem úntalan
Szívét; de hasztalan.
Te jõjj most, gyenge szellet!
S lengvén hajfürtje mellett,
Súgd néki ezt, hogy Thyrsise
Végsõt lehellett.
Hirdetés
Laura
Megállj, haldokló pásztorom,
Tartóztasd lelkedet!
Tartóztasd! óh, mert lelkem is
Lelkedre éledett.
Altomba éppen, édesem,
Terólad álmodám,
Midõn Zefir keservesen
Nyögvén fuvalla rám.
Ez a szintén megholt
Zefirke lelked volt,
Amelyre Ámor ûle,
S mellyembe bérepüle;
Addig csikolt, hogy szívem is
Reád hevûle.
