A fársáng búcsúzó szavai

Ûzik már a fársángot,
     Bor, muzsika, tánc, múlatság,
     Kedves törõdés, fáradság,
          Kik
hajdan itt múlattatok,
          A
közhelyrõl oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Ûzik már a fársángot!

     Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
     De itt lepnek a papok:
     Fussatok hát, víg napok!

     Pszt! minden táncpaloták!
Ürûljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
     Szûnjetek meg, hahoták!
     Pszt! minden táncpaloták!

     Könyvhöz, dáma s gavallér!
Elég volt a sok ördögnek,
Kik belõletek köhögnek.
     Itt van, itt a szent pallér:
     Könyvhöz, dáma s gavallér!

     Itt a bõjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.
     Szent ételt is szopjatok:
     Itt a bõjt: koplaljatok!

     Vége már a nõszésnek,
Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.
     Csont azoknak, kik késnek;
     Vége már a nõszésnek!

     Élni kell a bõjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az – élhet vele.
     Kukrikol a csirke is!
     Élni kell a bõjtbe is!

     Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? – mi szent szag? wer da? – –
Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!
     Béhamvazza szemeim:
     Jaj, siessünk, híveim!

     Víg lelkek! nem láttok már!
Bár nem láttok: de tõletek
El nem válok és véletek
     Leszek: s ez így legyen bár;
     Víg lelkek! nem láttok már.

     Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
     Hogy ne lásson pap s barát,
     Most veszek már maskarát.

     S fársángolok véletek,
Rejtõzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában
     Negyven napig nevetek
     S fársángolok véletek.

     Most nyúgodjunk: Ádiõ!
Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. – –
     Majd megjön tán egészsége,
     Hervadó kedve s szépsége;
     A kõltség is tán kijõ:
     Most nyúgodjunk: Ádiõ!