TIZENHARMADIK KIT EGY SZÉP LEÁNY NEVÉVEL SZERZETT

TIZENHARMADIK KIT EGY SZÉP LEÁNY NEVÉVEL SZERZETT – Balassi Bálint

az nótája az „Régi siralmas”

1
Siralmas nékem idegen földen
       már megnyomorodnom,
Szívem meghervadt nagy bánat miatt,
       nincs már hová fognom.

2
Laktam földemről, szép szerelmemről
       mikor gondolkodom,
Jutván eszemben, ott én mint éltem,
       könyveimet hullatom.

3
Mint az szarvasfi anyja után rí,
       ha tőle eltévedt,
Szívem úgy hal, vész, halálra már kész,
       hogy oda nem mehet.

4
Már ha nem látom, bár csak hallanom
       adná Isten őtet,
Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt,
       vennék mégis kedvet;

5
De igen ritkán és bizontalan
       hírt felőle hallok,
Akkor sem mérem őtet kérdeznem,
       mint rab, csak hallgatok:

6
Ki miatt kedvem szinte oly nékem,
       mint nap az esőben,
Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg
       téli rút időben.

7
Vagyok már szinte özvegy gerlice,
       szomorú én éltem,
Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc,
       nincs semmihez kedvem.

8
Felejtett árva itt, mint pusztába,
       csak remete módra,
Tengek, nem élek, lenni sem lélek,
       mert jutottam búra.

9
Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek,
       kikben gyakran jártam,
Szép szelíd vadat, hangos madarat
       ott hallottam, láttam,

10
Isten hozzátok, s adja, rajtatok
       az avagy örvendjen,
Azki engemet akkor szeretett,
       mostan se feledjen!