Hirdetés

HETEDIK KIBEN AZ KESERGŐ CÉLIÁRÓL ÍR

HETEDIK KIBEN AZ KESERGŐ CÉLIÁRÓL ÍR – Balassi Bálint

1
Mely keserven kiált fülemile, fiát
       hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva
       bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Célia, s oly szépen
       sírt öccse halálakor.

2
Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja
       szépen jól nem nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,
       kiterjeszti pirosát,
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly
       könyve s mossa orcáját.

3
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
       fejét földhöz bocsátja,
Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,
       mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,
       vagy mint tavasz harmatja.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!