VAKOK A HIDON
VAKOK A HIDON – Babits Mihály
A csöndnek
folyóján
pár deszka-
darab.
Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.
Hirdetés
Támolyogva
tolongnak
a hídon
vakok
kis görnyedt, japános, naiv alakok.
A lelkük
a testből
ki sem lát
soha.
A deszkát belepte iszamlós moha.
Se korlát
Padlóig
se hídrács
derékban
legörbülve
letörpülve
mind
mind
lenn útat magának kezével
tapint
üres szemgolyójuk
faruk meg feltolva
szanaszét tekint
a zord égnek int.
Mind bukdos
És olykor
És olykor
botorkál
kezével
tört lécen
gyámoltalanul
a semmibe nyul
hintázni tanul.
És néha
És néha
fülükbe
szemükbe
jön egy
csap egy
csobbanás:
loccsanás:
a Csöndbe taszítja le társát a társ.
S mi zajból
van e Csönd?
Zubognak a
habok
A Csöndnek kis hídján tolongnak a
vakok.
Egy bús fűz hullatja ágak záporát.
Széles hold kacagja, mint gúnyos barát
szegény kis támolygó vakoknak farát.
