SZENT MIHÁLY

SZENT MIHÁLY – Babits Mihály

Régi vers: 1911.

Kinek nevével élek, kardos angyal
önts hevet belém, kígyóval csatázni,
önts hitet belém, ördöggel vitázni
önts, megbirkóznom az örök varanggyal,
  † † † Ez a rémek pápája, tiarával,
  minőt pápák viselnek és szemekkel,
  minőt békák viselnek, s pikkelyekkel
  s sárga mirígyek mérges ótvarával.

Rút szemölcsén ragadva nyúl a méreg,
melyre csak rágondolni álmot-orzó,
groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó,
fején nőtt tiarával büszke féreg.
  † † † E roppant béka, testnyi súlyu szellem,
  ez éjjelente paplanomra mászik
  és érzem, hogy a paplan selyme vásik
  s eláll a vérem, elszorúl a mellem.

S kezd hangtalan a békák óriása
beszélni s kancsal zárt lelkembe nézni,
erényt dicsérni és Eötvöst idézni:
»Csak az önzőnek nincs vigasztalása.«
  † † † Szónoki hévvel szól és nagy kenettel:
  »Csak az lesz boldog, ki mást boldogítand,
  szegénynek ád s nem feledi a hittant
  S nem kenekedik csiklandó szemettel.«

Én mondanám: »Csúf pápa vagy te, lélek,
és tudom, hogy mind ilyenek a pápák,
méregnek azt az erényt prédikálják,
mely nem erény, mert nem erő«, – de félek.
  † † † »Boldogtalan, ki csak magára gondol!«
  szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván.
  Olvastad Stirnert?« – kérdeném, de gyáván
  elnémulok nyomástól s borzalomtól.

És ő nem némul. Nedves tiarája
s fényes szeme csillámlik a sötétbe –
Ó szent Mihály, leborulok elébed.
Kardos angyal, kinek a fény arája,
  † † † kinek nevével élek, fényes angyal,
  önts hevet belém, kígyóval csatázni,
  önts hitet belém, ördöggel vitázni
  s erőt, birkóznom ez örök varanggyal.

Önts belém önzést, angyala a harcnak,
hisz önzésnél e földön van-e drágább?
az Úr önzésre építé világát,
önzés a legjobb köszörű a kardnak,
  † † † önzés a harcok legkülömb szitója,
  miket az Úr itt rendelt örökössé:
  harag és önzés tesz szivet nemessé
  s a bátor önzőt a nagy Isten ója.

Miért teremtett ösztönnel s erővel,
ha sutba rejtem ösztönöm s erőmet
énvelem célja van a Teremtőnek
és nem vitázhatom a Teremtővel.
  † † † Ős ösztönöm s erőm azt sugja: Nézd csak
  te elnémulsz és minden szó a másé,
  te elmaradsz és minden rózsa másé:
  légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap.

Mért csúf, ha jó szellem, e békapápa?
önzésre nyálkás, élni indulatlan,
és mert nem önző, vigasztalhatatlan
(csak az önzőnek van vigasztalása.)
  † † † Önzés angyala, jöjj el, lángos angyal
  önts hevet belém, kígyóval csatázni,
  önts hitet belém, ördöggel vitázni,
  önts, megbirkóznom az örök varanggyal.