SARKUTAZÁS

2 perc olvasás

SARKUTAZÁS – Babits Mihály

1937. május.

1. Fürdök az óraketyegésben. Visz a sok
puha, pici
hullám, amely az egész világot viszi.

Hirdetés

2. Ringók, simák, s Niagarák vizeinél
sodruk sürübb.
Páncélhajó se tudhat úszni ellenük.

3. Lassan visznek. Csak alig változik a táj.
Igy marad el
egyenként minden amit futni látni fáj.

4. Ház és bokor,
a nyájas föld mely otthonom volt s egy velem,
a semmiségbe siklik és már nincs sehol.

5. Gyér a vidám rét. Több már ami sivatag
és idegen…
Mert zordabb világrészbe ér be életem.

6. Hogyan öltözzem? S felszerelést mit vigyek?
Idegen ég
süvít elém. Fukar, kietlen és hideg.

7. A zöld jég s lila köd hona, hol a hazug
sarkfény lobog,
szelídebb, mint ahová menni én fogok.

8. Minden pici
hullám tovább hajt egy makacs pólus felé.
Míg utam befagy, s gyász-szinem lesz a fehér.

9. Telek tele
holott nem vár fókabőr, eszkimó-verem…
Fagy, bőjt, magány: se jó falat, se szerelem.

10. Jaj mi marad abból ami ma még enyém?
S mi lesz ami
még ott is éltet? Milyen silány sarki fény?

11. Hulló társak, elveszett expedíció…
Értem soha
nem jön repülőposta vagy mentőhajó.

12. Óh boldog, boldog és háromszor boldog a
sarkutas! Ő reméli még, hogy visszatér:
de én soha.

13. Vad rémregény. Valószinütlen. Költemény.
Oly ostobán
zeng fülembe, mintha magam sem érteném.

Est hármaskönyv, 938.