RÉGI MAGYAR KÖLTŐK
RÉGI MAGYAR KÖLTŐK – Babits Mihály
Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze
tevétek, e nyelv hogy forrásait eressze
(Háznak idült jégtől így csurran eresze
s hanyagolt bányának nyíl tágan eressze):
Nem akarok, gyenge, veletek kiszállni,
beteg, erőn föllül csúcsokon ugrálni,
fiatal, ősz fők közt versenybe’ kiválni,
hamit azok hagytak, magam azt munkálni:
de azok neveltje, kik mezejük aszfalt,
kiket e bágyadt kor vergődve magasztalt,
vágyón, irigyelve nézek tifelétek.
Szellemem a koré, anyagom tiétek,
s bárha silány viskót, bárha csupán vázat,
magyar égett kővel építem e házat.
Nagyváradi Napló, 1908. okt. 18. 2. l.