HÁBORÚS ANTHOLÓGIÁK

2 perc olvasás

HÁBORÚS ANTHOLÓGIÁK – Babits Mihály

1916.

Eduárdoknak éljenektül
zengő poéták – visszafullad
szavam – míg szét zuhanva dúlnak

Hirdetés

vad ércek és roppanva megdűl
sok büszke fal – vagy mint, ha tenger
lesz a folyóból, fúl az ember,

omlik a torony és a kémény,
korhad a tölgy – ti mint a káka
melynek az árvíz boldogsága

lubickoltak az ingyen élmény
ezrek könnyétől sós vizében
s tudjátok kiszámítva már

hogy meddig szabad nőni szépen
hogy el ne törjön a vad ár:
hajolni tudtok (törni kár!) –

s zenélni, mint a sás, a szélben,
sáshangon – hogy fonnyadtok el
ha egyszer szárazon maradtok!

ha majd a Béke énekel!
hogyan hallgattok és apadtok
ha egyszer elhallgat a szél

s csupán a szív és könny beszél!

(kicsi marad aki ma hajlik!
csöndnél a tűnt hang nyoma némább!) –
azok beszélnek, kik ma némák!

Van némaság, mely messze hallik,
s sok mára visszafulladt ének
hangokkal terhes a Jövőnek!