GRETNA-GREEN

GRETNA-GREEN – Babits Mihály

Kék az ég ma, zöld az ág, –
milyen messze, más világ!
mennyi rózsa, lám a pünköst –
Ámor röpdös négy szemünk közt
– s semmi harc és semmi kín:
   mindjárt itt lesz Gretna-Green
   szállunk, szállunk mind tovább
   tefeléd, szép délibáb!

Bájkocsim szemed sugára,
csókos szók az ostorom
Hopp! megszállunk éjszakára
valamely monostoron
– e monostor nemcsak rím,
   e monostor Gretna Green
   vén kovács ott ősz apát,
   aki minket összeád.

Sorsom, borsom mit kivánsz?
legszebb a mezalliánsz:
légy hát, édes ellenségem,
Hófehérke, feleségem
– mennyi illat, mennyi szín!
   szép az útad, Gretna Green
   mennyi rózsa, mily tavasz
   bárányfelhő ránk havaz.

Mennyi szín és mennyi kincs!
szebb ut nincs és jobb ut sincs.
Ez a rév itt Éva réve:
rég ismérem, ezer éve.
– Kinn vagyunk már, hejh de kinn!
   Hol van, hol van Gretna Green?
   Meddig szálljunk még tovább
   érted ó szép délibáb?

Esteledik az idő,
hűs az árny és zörg az ág –
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
– aggadozva kérded ím:
   »Messze még a Gretna Green?«
   Jaj virágom, nem tudom
   megtévedtünk az uton.

Szökken a kocsim: világom
köd borítja s légi nedv,
lankad utazó virágom,
bennem is a régi kedv
– mennyi harc és mennyi kín!
Messze még a Gretna Green
s szempillámat – ó de kár –
   ólom-álom üli már.