EGY SZEGÉNY MAGÁRA MARADOTT

EGY SZEGÉNY MAGÁRA MARADOTT – Babits Mihály

                  I.

Szívem magába szívott
ezer illatot,
ezerjó illat engem
hogy elkábított!
Szívem most illatzacskó,
lelkem illatház:
ez a sok illat engem
hogy megbabonáz.
Virágok illatával
tele bús fejem
virágok illatáról
rád emlékezem,
gyönyöröm aki voltál,
most vagy bánatom,
hogy tested vánkosára
le nem nyughatom.

                  II.

Hervad a kertem violákkal –
Szegény violák!
Akár a ma, akár a holnap,
akár a világ.
Napos napot napok napolnak –
hol a türelem?
Életpapok csapot papolnak, –
Ó zord szerelem.

Sok hosszu hosszu éjszakákon,
megint egyedül
szegény, szegény zúgó fülembe
a Csönd hegedül:
komisz, keserves egy cigány ez
s ezer dala van:
kegyetlen, ős örök vonóját
nyüvi nyomtalan.