EGY RÉGI SZERELMES VELENCÉBEN

EGY RÉGI SZERELMES VELENCÉBEN – Babits Mihály

Velence, 1908.

Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.

Már este van itt benn
sötétül a ház
s kigyúl ereidben
az éjjeli láz.

Hív csendes ölébe
az ágy meg az éj
jer vár gyönyörébe
a vágy meg a kéj.

Ottkünn a csatorna
csupa láng, csupa dal:
boldog az, Madonna,
aki fiatal.

             Nyugat, 1911. I. 1058. l.