DETEKTIVHISTÓRIA
DETEKTIVHISTÓRIA – Babits Mihály
Látod az autót – az autót az éjben?
Hat detektiv ül benne… jönnek értem…
Mikor ott guggoltam a kassza előtt, s jaj, hangtalan
gyémánthegyü fúró fúrt – s a lámpa sárga sava mint arany
kard, a sötétben, a résben, kotort, kapart, keskenyen, élesen –
Látod az autót? most kanyarul, suhanva, kéjesen
az úthajlásnál – ránk vakít két tűzszeme az éjben –
Látod az autót? Itt van amitől féltem:
két fénycsápját löveli fehéren előre – nagyszerű ez!
Fenét félek már! Tudod, barátom, lassankint minden csak mozi lesz
Mikor ott guggoltam a kassza előtt s fúrt a masinám,
akkor is így volt már… modern csudák, peregve, simán,
tudod, a páncélszekrény, a rekeszes lámpa, a gép…
és aztán a ház maga, ablakok az éjben, ujj, de szép!
hat emelet, lifttel, beton fal, acélplafon –
benn rémlő bőrfotelek, leakasztott telefon:
mind, mind mozi csak – látod, itt van már –
Mondom neked, elmegy mellettünk, elsuhan, mit remegsz, fiam?
fénye fátylába vakulva – most! – úgy-e mondtam? – Láttad, amint
feszülten ült benn a hat, s a revolverét tapogatta mind:
ők félnek! – kacagj hát! – Mit remegsz? Jobb volna talán
a fronton? – Piszt! Most ott kanyarodnak a part falán –
Most – Zsupsz! – Ezt jól csináltuk, ugy-e? No fiam, kacagj!
Hm, urak, jól esik a fürdő. Minden mozi csak!
Veszély? Mi az?! Elmegy, elsuhan. – Jobb volna talán a fronton?
Ölik egymást, millió bolond! Mi gondod, és mi gondom?
