ABLAKTALAN HÁZ

ABLAKTALAN HÁZ – Babits Mihály

        Verses riport.

Ez az ablaktalan ház!
Jövendő ház! álomház!
Építik Amerikában.
Húsz emelet! Harminc emelet!
Háztömb, házváros, ház-sziget!
S nem süt be soha a nap.

De egyforma, bölcs, bőved, kellemes fényt
szükség szerint és enyhén szűrve kap.
S újrendszerű fényforrások öntik
– pótolni az élő napot, a kintit –
a violántúli sugarakat.

Száz és száz előnye van!
Soh’sincs benne léghuzam.
Építkezésnek is olcsó.
Puritán, nagysíkú fal-ormok
zárják ki a nedvet és kormot.

Ottkünn az utca egyre halálosabb.
De bent alpesi lég a folyosókon
s tengeri pára, s mesterséges ózon,
s hőt és hüvöst fokszámra mér a csap.

S minek is az utca már?
Egy ilyen tömb egész vár.
Megeszi a ház az utcát.
Liftek, lépcsők, alagsor.
És tömb a tömbbel összeforr,
ki se kell menni az ég alá.

A paraszt gyúrja ottkünn még a földet
kenyérré, – de mint megnőtt gyerek
anyja emlejéről leválik,
mi se csüggünk már az emlőn sokáig,
s vegykonyha táplál a rög helyett.

Fütyülünk a Földre, mint az Égre.

Földalatti vasutak
házból-házba siklanak:
ki se kell menni a házból.
Csillagot csak csöveken
fogunk nézni üvegen,
vakondokai az Ürnek.

Az egész Föld egy nagy ház lesz.

Ez az ablaktalan ház! óriás ház! csukott ház!
Csukott kocsi, – mindegy a pálya.
S visz, mint betónpáncélos léghajó
a kormányozhatatlan Földgolyó
céltalan aeroplánja.

                              Pesti Napló, 1929. jan. 6.